Általánosságban a calvadosról:

A Calvados hagyományos normandiai almaborból készített, érlelt gyümölcspárlat. A francia köznyelvben gyakran használt a calva rövidített név. A calvados készítése szempontjából meghatározó, hogy a friss almalé mekkora cukor-, illetve savtartalommal bír, egy jó minőségű ital elkészítéséhez édes, keserédes, savanyú és keserű almákat is fel kell használni meghatározott, egyéni recept szerinti arányban. A vidék több mint 200 almafajtájából a helyi calvados-készítők saját receptjük szerint állítják össze az alaplét, a cefrét.

Egy liternyi 40%-os alkoholtartalmú ital készítéséhez 12–25 kg almát használnak fel, rendszerint minimális mennyiségben körtével keverve. A leszedett almát pürévé darálják, majd kipréselik a levét. Az almalé hamar erjedni kezd, a természetes erjedés eredménye az almabor, amit önálló italként is fogyasztanak. Amint kifejlődött az almabor ízvilága, akkor kezdődik a lepárlás, ami finomítóoszloppal ellátott üstön történik egyetlen főzéssel, illetve a pays d’auge-i calvados esetén kétszeres kisüsti lepárlással. A friss párlat színtelen és olykor agresszív illatú, ezt a hosszú tölgyfahordós érlelés tudja eltüntetni, kellemes aromákkal és aranyló színnel gazdagítja az italt. Ennek érdekében előszeretettel alkalmaznak kisméretű hordókat. Minimum két évig kötelező hordóban érlelni, de a borpárlatokhoz hasonlóan léteznek hosszabb érlelésű calvadosok is, a korral értékük is jelentősen emelkedik.

A Franciaországban érvényes szabályozás szerint kereskedelmi forgalomba csak 40-42 fokos erősségű ital hozható. A hagyományos calvados ettől erősebb, akár 72 fokos is lehet. 1950 előtt a szabályozás megengedte, hogy házilag, rendszerint a település által közösen fenntartott, házról házra vontatott kocsira szerelt desztillálót használjanak a termelők. Azóta új engedélyt nem adnak ki, de a régiek még üzemelhetnek. Emellett Normandiában még számos kis magánüzem állítja elő saját receptje szerint e tájra jellemző italt.

Calvados Christian Drouin:

Idősebb Christian Drouin 1960-ban vette meg első környékbeli földbirtokát Gonneville-sur- Honfleur falucska mellett. A most már központi Coeur de Lion birtokkal, valamint más kisebb gyümölcsösökkel kiegészülve, ezek látják el almával a Drouin család ma már világszerte ismert calvadosait. A Coeur de Lion gyümölcsöseit 1993 és 1995 között telepítették és oltották, így a 2005-2010-es időszakban váltak termővé. A birtok jellegzetes, 17. századi fagerendás épületeiben folyik az ital készítése, amelynek fázisait magunk is végig követhetjük, ha ellátogatunk Normandia eme nevezetes szegletébe.

A tölgyfahordós érlelés során a leginkább illó összetevők, amelyek a friss párlat égető ízét adják, eltűnnek. A calvados sokféle, különböző anyagot von ki a hordó fájából. A legfontosabbak a tanninok, amelyek az ital színéért és testéért felelnek. A levegővel való érintkezés is sokféle, új aromával gazdagítja az italt.